EGY MAGYAR ASSZONYOKRÓL SZÓLÓ ELKÉPESZTŐ REJTÉLY, AMIRŐL MÉG A NEW YORK TIMES IS CÍMLAPON SZÁMOLT BE!

Vélhetően teljesen egyedülállóak a világon , a Tiszazug-i gyilkosságsorozat néhány a 18 év alatt legalább 162 halott, az eljárás végéig 3 öngyilkosság, 28 elítélt elkövető és 3 kivégzés történt. Legalább az 1920-as évek Magyarországán lejátszódott történéseknek, mint a bűnügyi jelentősége, de bármi is volt az oka, az biztos, hogy tettesek súlyos bűncselekményeket követtek el ugyanis módszeresen és lelkiismeret-furdalás nélkül meggyilkoltak több tucat embert.

Tiszazugnak az Alföld közepén elterülő tájegység, a gyilkosságok pedig feltehetően kiterjedtek az összes településre, de főként Tiszakürthöz és Nagyrévhez kötődtek. Nagyréven éltek Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna, az úgynevezett „halálbábák”. A legegyszerűbb ember is tisztában volt azzal, hogy a hivatalosan árusított légypapír nyilvánvalóan megöli a rászálló rovarokat, de azt nagyon kevesen tudták, ha a ragacsos papírt vízbe vagy tejbe áztatják, akkor bizony akkora mennyiségű arzént lehet kioldani belőle, mely bőven elég egy ember meggyilkolásához. Fazekas Gyuláné kegyetlenségét igazolja , hogy először a macskáin kísérletezett az így kivont méreggel. Bábaként bejárása volt mindenkihez, az asszonynak, mert nemcsak születés, hanem betegség vagy baleset esetén is őt hívták. Nem kellett ahhoz, hogy a nők fülébe sugdosson legyen az a férje erőszakosságát eltűrő feleség, idős rokonukat ápoló asszony vagy szegényes anyagi körülmények közé még egy csecsemőt szülő nő.

Mindenki bízott benne, mert ő segített, ha baj történt a házban, így hamar elgondolkodtak a bába szavain:
„Nem szereted? Segítek rajtad, adok olyan szert, amitől elcsendesedik, és ha száz orvos nézi, akkor se derül ki semmi!”

Azt beszélték, hogy 1924-25 környékén a községi elöljáróságokat és a csendőrséget is a királyi ügyészség felszólította, hogy vizsgálódjanak a hirtelen halálesetek ügyében. Így került a hatóság látókörébe Holyba Károly, Beke Mihály és Szabó István esete is. Történt, hogy Holyba Károly halálánál feltűnt a Nagyrévet ellátó háziorvosnak, dr. Szegedy Kálmánnak, hogy a férfi váratlanul meghalt a kezelést követően pár nappal. Az orvos meggyőződése szerint a hörghurut, amivel kezelte semmiképpen nem okozhatta a halálát, ezért azonnal jelentette a furcsa esetet a csendőrségre és az ügyészségre is. A csendőrség nem talált olyan tanút, aki alátámasztotta volna az idegenkezűséget, ezért elmaradt a holttest boncolása. Az 1920-as évekre már jól ismerték az arzénmérgezés kimutatásának módját, a szakértők és az orvosok ezért nyugodtan állítható: ha akkor elvégzik a boncolást, Tiszazugban számos életet menthetett volna meg. Csupán évekkel később indult meg a nyomozás, és 1929. július 22-én került sor a férfi testének exhumálására. Az Országos Magyar Királyi Bíróság Vegyész Intézet által nyújtott szakvélemény szerint még „a Holyba Károly koporsója alatti és feletti földminták is tartalmaztak arzéngyököt, olyan nagy mennyiségű méreg került a testébe. „

Az asszonyok a későbbi tárgyalás során.

Mivel nem volt eredménye a hatóság vizsgálódásának, ezért egyre bátrabbak lettek az asszonyok, Fazekas Gyulánéhoz és az asszonyok egyre jobban hittek abban, , hogy büntetlenül folytathatják tovább úgynevezett „áldásos” tevékenységüket.
Az első asszony, , akit elfogtak a gyilkosság gyanújával, Bukovinszki Jánosné Sebők Anna volt, akit a helybeliek csak Putris Panniként ismertek, mert annyira szegények voltak, hogy anyjával és lányával Nagyréven, egy olyan melléképületben lakott, mely egy putrira emlékeztetett. Annának elege lett ágyhoz kötött anyjából , aki még korábban koldulásból tartotta fenn,, pedig volt saját szőlőföldje, amit a lánya meg akart szerezni. Vásárolt egy kis arzént és megetette az anyjával, az arzénnel együtt, majd elment rőzsét gyűjteni. Mire hazaért arra már az anyja kiszenvedett,ezért úgy döntöttek a lányával, hogy a holttestet a a Tiszába dobják 1925. szeptemberében kifogták a vízből az anya holttestét, és az esetnél ott volt a cibakházi főjegyző is, aki azonnal felismerte Antal Andrásnét, Sebők Anna anyját. Putri Panni a kihallgatása során ellentmondásokba keveredett, de megijedt, hogy a csendőrök beváltják fenyegetésüket és megkínozzák, így félelmében mindent bevallott. Először a bíróság halálra ítélte, de végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták az ítéletet.

A hatóságok elszigetelt esetként kezelték a gyilkosságot, és nem terjesztették ki a nyomozást, annak ellenére, hogy a Putri Panni ügyében eljáró vizsgálóbíró kapott névtelen levelet amelyben az ismeretlen feladó, más nagyrévi asszonyok által elkövetett mérgezésekről írt.
A levelet először a vizsgálóbíró elküldte az ügyészségi alelnöknek, aki azt feljelentésként értékelte, a nagyrévi községi elöljárósághoz. Csak az volt az egészben a baj, hogy pont az az illetékes nyomozóhatósághoz nem jutott el a kevél, , a cibakházi csendőrőrsre, ezért nem indult nyomozás az ügyben.
Az elöljáróság pedig 10 nap múlva lezárta az ügyet, hogy semmit nem sikerült kideríteni…

Így tovább folytatódtak a mérgezések folytatódtak és egyre inkább a felszínre törtek Tiszazug kis lélekszámú, zárt közösségeiben a lappangó indulatok és az elfojtott ösztönök. Csoportokban jártak a temetésekre a fekete kendős asszonyok, és még olyan eset is előfordult, hogy két nő a helyi piacon egymásnak esett azzal kapcsolatban, hogy ki, hogyan végzett valamelyik családtagjával. Szint nyilvános volt az egész, ezért nem tarthatott a végtelenségig. Egyre többen suttogtak az ügyről, ha Fazekas Gyulánét újszülötthöz vagy beteghez hívták, és ha később temetés történt a családban, akkor mindenki tudta, hogy miért halt meg az illető. 1929-ben már a hatóságnak is lépnie kellett, de ekkor is úgy tűnt, mintha valósággal rugdosni kellett volna a hatóságokat, azért, hogy végre tegyenek valamit.

1929 áprilisában egyenesen három névtelen levél érkezett a szolnoki királyi ügyészségre, amelyekben három nagyrévi asszony ellen tettek feljelentést , miszerint Takács Lajosné a férjét, Kardos Mihályné a férjét és a gyerekét, Tódor Marcella pedig a gyerekét mérgezte meg. Az ügyészség is komolyan vette az ilyen konkrét adatokat tartalmazó feljelentést és megbízta a cibakházi csendőrséget a nyomozással. A csendőrök kiderítették, hogy a leveleket Rácz Lászlóné küldte, ezen kívül nem találtak más bizonyítékot a vádakkal kapcsolatban, ezért, majdnem nevetséges a dolog: hamis vádaskodás miatt a levélíró ellen indítottak eljárást.

1929. június 9-én a Kunszentmárton és Vidéke c. lapban Nyikos László arról írt, hogy Tiszazugban tömeges mérgezésekről pletykálnak és azt is megemlítette, hogy Tiszakürtön Szabó Lászlóné meggyilkolta az apját, Szabó Mihályt. A cikk nyomán a csendőrség egyik járőre kihallgatta Nyikost, de mivel nem tudott egyértelmű bizonyítékokat felmutatni és természetesen a cikkben szereplő asszony tagadta szolgálni és a megnevezett asszony tagadta a gyilkosságot, ezért:
Nyikos ellen indítottak eljárást becsületsértés miatt.

A tiszakürti csendőrőrs is 1929. június 10-én kapott egy névtelen levelet– Szabó Lászlóné mellett még megvádolta a szintén tiszakürti Madarász házaspárt a férj 1925-ben elhunyt apjának megmérgezésével. Most már a csendőrőrs parancsnoka Zsoldos József, a saját maga kezdett bele a nyomozásba és Nyikos László kihallgatása után azt is kiderítette, hogy a névtelen levelet Bíró Mátyásné, tiszakürti lakos írta.. Bíró Mátyásné nemcsak fenntartotta a levelében írt vádakat, hanem még azt is hozzátette, hogy úgy hallotta, hogy a mérget Csordás Bálintnétől, a tiszakürti bábától vették Szabóné és Madarászék is, aki Fazekas Gyulánétól szerezte be azt. Most már elindult a lavina, a csendőrök őrizetbe vették Szabónét és férjét, és a Madarász házaspárt, akik bevallották a gyilkosságokat. A beismerő vallomások után természetesen elfogták Csordásnét és Fazekasnét is a csendőrök.
Így néhány nap, hét alatt a helyzet egyre jobban kinőtte magát, a csendőrörsre és az ügyészségre is elkezdtek özönleni a névtelen levelek, így a hatóságok számára hátborzongató kép kezdett kialakulni, ami nemcsak félelmetes volt, de már akkora méreteket öltött, hogy ezt már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Széles körű nyomozást rendeltek és a begyűjtött adatok alátámasztották, hogy: a mérgezések végpontjában Fazekas Gyuláné áll.
A csendőrök ekkor cselhez folyamodtak és kiengedték a nőt az őrizetből, azért, hogy titokban figyelve fel tudják deríteni a kapcsolatait. A folyamatos kihallgatások sorn egyre több beismerő vallomás született, például 1929. július 15-én már 17 nagyrévi asszonyt hallgattak ki, és már mehettek is a csendőrök július 19-én reggel Fazekasnéért, mint a gyilkosságok főgyanúsítottjáért. Az asszony soha nem került vissza a börtönbe., mert már leste a kapuból a kakastollas csendőröket és mikor feltűntek az utca végén, akkor megitta a marólúgot, amelyet előre odakészített.

Megállíthatatlanul és óriási erőkkel folytatódott a nyomozás, és több, mint 40 asszonyt vettek őrizetbe 1929 augusztusára már. A nyomozás során az is kiderült, hogy Fazekas Gyuláné 60 pengőért árulta az arzént, de voltak asszonyok is, akik zsírért vagy épp rőzséért adták tovább a halálos adagokat. Nagyréven és Tiszakürtön a vizsgálat alatt: összesen 162 holttestet exhumáltak, de a vallomások alapján legalább 300 főre volt tehető az áldozatok száma. Világméretűvé duzzadt a botrány, a perekről a Nyugatban is beszámoltak, de még sok külföldi újság is átvette a híreket, sőt a New York Times legalább 10 alkalommal írt a fekete kendős, gyilkos asszonyok rémtetteiről.

Már a hatóság is megijedt attól, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a bűncselekmény-sorozat , ezért úgy gondolták, hogy elkerülve a még nagyobb közfelháborodást, már nem szélesítik tovább a nyomozást,mert már elég bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy a bűnösöket felelősségre vonják.

Hivatalosan az ügyben a vádlottak nagy száma , eredetileg 31 fő volt, de ebből hárman öngyilkosok lettek már az elfogásuk után. 12 külön tárgyalást követően, összesen 28 személlyel szemben íródott vádirat, ezekből csupán 2 férfi volt.

Három esetben végrehajtották a halálos ítéletet :
– Kardos Mihályné Szendi Mária két férjét és fiát mérgezte meg,
– Csordásnét és Szabó Lászlónét pedig a bíróság minimum 8 ember halálában találta bűnösnek
– tizenegyen életfogytiglani,
– ketten tizenöt évi,
– egy személy tíz évi,
– további két fő nyolc évi,
– az utolsó elítélt pedig öt évi szabadságvesztést kapott.
– Hat felmentő ítélet született és két esetben ejtették a vádat.

A bíróság minden elmarasztaló ítéletben azt is figyelembe vette, hogy minden bizonnyal borzalmas kínokat kellett kiállniuk haláluk előtt mert a későbbi boncolások kiderítették, hogy nagyon nagy dózis méreggel végeztek velük.
Utólag nyugodtan lehet állítani, hogy az asszonyok nem voltak tisztában az arzén tényleges hatásaival és azt is tévesen tudták, hogy a halál után nem lehet kimutatni a mérget.

Feltehetjük a kérdést, hogy mi volt az indítéka a rengeteg gyilkosságnak, elsősorban az áldozatokban kereshetjük a választ.

-Óriási terhet jelentettek a családoknak a beteg újszülöttek, a gondozásra szoruló idősek, az I. világháborúból hazatérő hadirokkantak Nem dolgoztak, nem termeltek hasznot, és ápolni kellett őket, amire pénzt is kellett áldozni. Az Alföld zárt falvaiban nagyon lakó konok, kemény emberek éltek, és köztük is a nők voltak a legirgalmatlanabbak. Hamar rájöttek arra, hogy az ilyen családtagok miatt „elveszejtik” a szegényes körülmények között félretett vagyont, ezért azoknak pusztulniuk kell.

– születésszabályzó hatása is volt a gyilkosságoknak, mert a föld határozta meg család vagyonát ezért a sok gyerek elszegényedéshez vezetett , a későbbi öröklés révén, a sok részre osztott földterület, ezt pedig mindenki szerette volna elkerülni.melyet mindenki el akart kerülni. Így természetes volt, már születéskor „kézbe venni” a dolgokat a bába segítségével… a fiatalabb nemzedék gyilkos motivációjában is nagy szerepe volt a földnek. Sokszor az öröklés miatt ölték meg apjukat, anyjukat vagy idősebb testvérüket, annak érdekében, hogy a családi földterületnek egyedüli tulajdonosai maradhassanak…

– sok esetben a munkanélküli férfiak elfojtott agresszióját az alkohol még jobban táplálta, ezért nagyon magas volt a családon belüli erőszak aránya is . Az akkori hagyományok szerint szégyennek minősült a válás, emellett igen bonyolult jogi hercehurcával járt, ezért választottak az asszonyok más megoldást
– szintén hasonló volt a helyzet a szerelmi gyilkosságok esetében is ugyanis – elválni sokkal nehezebb volt, mint a piacon egy kis arzént … ugyanis a Tiszaug területe sem volt mentes volt a szerelmi afféroktól és az erotikától. Nagyrévben szállásolták el a szövetséges hadifoglyokat az I. Világháború idején, akiknek a jelenléte természetesen fokozottan hozzájárult a számos szerelmi háromszög és az abból fakadó gyilkosságokhoz.

Ez tehát a tiszazugi arzénes asszonyok története, ami valószínű. hogy nem teljes,mert biztos, hogy nem derült fény minden gyilkosságra. Az volt a legfélelmetesebb az egészben, hogy ennyire leegyszerűsödött az emberi élet értéke Ha nem válik hasznomra, pusztulnia kell, csupán ennyi elég volt, hogy valakit eltegyenek láb alól.

AdminCsilla