Szponzorált linkek:

Érdekességek a régi magyar ABC-ről és a rovásírásról! Egy történelmi kincs, ami méltatlanul vesztette el jelentőségét az évek során!

Hirdetés:

Érdekességek a magyarok régi ábécéjéről.

 

Fotó : pixabay

A sok híres magyar történelmi kincs között gyakran jelentőségüket vesztik olyan érdekes dolgok, amelyek szintén nemzetünk örökségének fontos részét képezik. Ilyen érdekes téma lehet a régi magyar ábécé, a rovásírás is.
Az alábbiakban olvashatnak pár érdekes tényt, amelyek valóban igaz történetek a rovásírásról. Hogy honnan kapta ez az írásfajta a nevét?.Nem tollal készítették a rovással írt szövegeket, és nem papírra vetették, hanem fémbe, fába, csontba vésték, karcolták bele a rovással írott karaktereket. Maguk a „betűk” nem igazán hasonlítanak a ma ismert latin ábécé betűire, sokkal inkább rajzolt alakzatoknak tekinthetők. Ezt a különleges írást Magyarországon, sok helyen a mai napig igyekeznek életben tartani Magyarországon, még a helységneveket is kiírják rovásírással sok helyen.

A magyar ABC eredete
A középkori regék szerint a székelyek voltak a hunok, a magyarok pedig csupán a hunok rokonai, és a székelyektől vették át a magyarok a szkíta-hun ábécét. A történészek általában egyetértenek abban, hogy a 9-10. században jöhetett létre a régi magyar ábécé . Ez pedig arra enged következtetni, hogy már magukkal hozták a jeleket azt jelenti, a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek. Ez annak ellenére is biztosnak tűnik, hogy a rovásírás legrégebbi maradványai csak a 15. század végéből kerültek elő.

A rovásírást nem a hunokhoz kötik a történészek, hanem a türkökhöz (ótörökök) vagy az avarokhoz. A 17-19 századokban abban is kételkedtek a tudósok, hogy tényleg ősi eredetű volt a rovásírás, azt gondolják, hogy 16. századi humanistáknak köszönhető az egész. A kései humanisták nagy erőkkel igyekeztek terjeszteni a régi ábécét.

Kezdeti kutatások :
A 16. század során több nemzet nyelvét is vizsgálni kezdték a nyelvészek. Ekkoriban nem csak a héber, görög és latin nyelvtanokat készítették el, hanem például ez első népnyelvieket is. Sylvestrer János nevéhez fűződik 1539-ből az első rendszerezett magyar nyelvtan.

Baranyai Decsi János és Telegdy János :
Telegdy János 1598-ban a régi magyar ábécéről írt könyvet, a művének előszava Baranyai Decsi Jánostól származott. Nyomtatott másolatok nem maradtak fenn, a 17-18. századi források alapján azt lehet feltételezni, hogy nagyon népszerű volt a könyv és az akkori körökben akkor óriási hatást gyakorolt.. Az előszóban az áll, hogy Sylvestrer János nevéhez fűződik 1539-ből a rovásírásos ábécé, a magyarok ősi eredetének bizonyítéka, míg a jobbról balra való írás pedig a magyar és héber nyelvek kapcsolatát bizonyítja.

Hirdetés:

A szkíta „őseink” a héberektől vették át ezt az írásformát, és ez az írás olyan betűk létrejöttét eredményezte, amelyek nem voltak megtalálhatóak sem a német, sem a francia, sem más nagyobb európai nemzetben. A humanisták pedig amikor azt állították, hogy a székelyek a hunoktól örökölték a rovásírást, akkor csak Kézai megállapítását ismételgették.

Vita a nyelvtudósok és történészek között :
Ha a 17-19. század nyelvészeinek szkeptikus szemléletét vesszük figyelembe, hogy a rovásírás egy, a 16. században készült hamisítvány, akkor valami rég elfeledett dolog újraélesztése lehetett a humanista hamisítók részéről ez az egész. Azok a tények is a nyelvészek kételyei mellett szólnak, ezek a régebbi források kritikus vizsgálatával támaszthatók alá.

A történészek nagy többsége meg sem kérdőjelezte azt, amit Kézai írt: Bonifi, Tuhróczi és Oláh Miklós mind úgy emlegették e jeleket, mintha azok az ő korukban is léteznek volna, ennek ellenére semmi se bizonyítja ennek a valósságát. Az viszont biztos, hogy a székely rovásírást, amelyet a történészek valódinak tartanak, a 15-16. századot megelőzően tényleg nem használták.

1609-ben hívta fel erre a figyelmet Szenci Molnár Albert, egy másik híres magyar nyelvész, hogy az életében soha nem látott székely betűket, de még olyan embert sem ismer, aki valaha látott ilyet.

Honnan a kételkedés?
Megkérdőjelezhetetlen maradványokon alapszik a 15-16. századból fennmaradt a székely rovásírás nyelvi alapú vizsgálata, ezekben a forrásokban a székely írás csak azokat a 16. századból származó fonémákat használja, amik nem voltak használatosak az ősi magyarban, valamint az „i” és „j” hangok, valamint az „u” és „v” ugyan úgy vannak jelölve, mint az akkori Latin írásban.

Ha ennek az írásnak létezett az ősi magyar időkben egy verziója, akkor teljesen alkalmazkodott az az írásforma a 15-16. századi magyar nyelvhez. De nem hasonlítanak a latin betűkre az új hangokat jelző jelek. Ez pedig további komplikációkhoz vezet, mert ha a latin ábécé mellett egyszerre létezett volna, a rovásírás akkor az biztos, hogy közöttük sokkal több hasonlóság is kialakult volna közöttük.

Mindezeket figyelembe véve, nem bizonyítható, hogy a 15-16. század előtt használták volna a rovásírást.

Hirdetés: