40 ÉVE KAPTUK VISSZA A SZENT KORONÁT! ITT VAN A HÍRES MAGYAR KORONÁZÁSI ÉKSZER ELKÉPESZTŐ ÉS VISZONTAGSÁGOS TÖRTÉNETE!

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének akkora jelentőséget tulajdonítana, és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Trónviszályok dúltak érte, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett. Máskor egyszerűen csak ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben veszett nyoma, de mindig megkerült.

Európa máig egyedülálló koronázási ékszere.

A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet a feljegyzések szerint a 12. századtól napjainkig. A gyakori trónviszályok idején birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban.

A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült az úgynevezett Szent Korona-tan, a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-korvégétől egészen a második világégés végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg.

A történelmi hagyomány szerint Szent István király a halála előtti napon, 1038. augusztus 14-én a Szent Korona képében felajánlotta hazánkat Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett.

Eredete a homályba vész

Keletkezésének körülményei még napjainkban is vitatottak a témával foglalkozó történészek között is. A kutatók szerint a Szent Korona alapvetően két részből áll: az alsó rész Corona Graeca néven ismert, hiszen a rajta látható ábrázolások és feliratok 11. századi bizánci eredetre utalnak. A Corona Graeca befedésére használt pántok elnevezése Corona Latina. Ennek eredeti funkciója bizonytalan: a pántok az apostolokat ábrázolják, ám a tizenkettő közül csupán nyolcnak a képe szerepel a koronán, kettőt ráadásul eltakar a Corona Graeca egy-egy részlete.

A legenda úgy tartja, hogy II. Szilveszter pápa – egy álom hatására – az 1000. évben István királyunknak azt a koronát küldte el Asztrik püspökkel, amelyet eredetileg Miesko lengyel fejedelemnek szánt. Ez a korona vezette be a magyar államot az akkori nyugati civilizációba. Akkori függetlenségük záloga is volt, de ugyanakkor némi védelmet is adott a bizánci, de főleg a német-római császárok hódító ambícióival szemben, még ha csak főként jogi értelemben is. Az 1044-es ménfői csata, Aba Sámuel veresége után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának, majd Rómában évszázadokkal később elkallódott.

A koronázási ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal. Először III. András nevezte Szent István koronájának, akinek királyi származása eléggé bizonytalan volt. A dinasztia kihalása után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám mikor nem sikerült hatalmát megszilárdítania, hazavitte azt Prágába. Azonban ezzel kalandos, földrészeken is átívelő útja még nem ért véget.

Károly Róbert fejére háromszor is felkerült a korona

A bajor Ottó herceg, a következő önjelölt Magyarország felé menet megszerezte, majd útközben el is vesztette azt: a doboz, amelyben szállították, leesett a lóról. Állítólag ekkor ferdült el a tetején lévő kereszt. Az ékszer végül megkerült, de Ottó végül alulmaradt Károly Róberttel szemben, aki a Szent Koronával harmadszor is megkoronáztatta magát. A korona fogalma – akárcsak más országokban – már az Árpádok alatt kezdett elválni a király személyétől. Szerepe többnyire hatalmi válságok idején nőtt meg.

A korona, melynek ereje és misztériuma van

1440-ben oklevélben rögzítették: a koronának hatása, jelképisége, misztériuma és ereje van. A gyermek V. László helyett a török veszedelem következtében a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót koronázták meg. Ő azonban 1444-ben elesett a várnai csatában. Így – Hunyadi kormányzósága mellett – ismét László lett az uralkodó, de közben anyja nyolc ezer aranyért elzálogosította a koronát a császárnál. Mátyás királynak csak 1463-ban 60 ezer aranyért sikerült azt visszavásárolnia III. Frigyestől.

Több is veszett Mohácsnál

A mohácsi vész után Szapolyai Jánost tették királlyá Fehérvárott, és rossz előjelnek tartották, hogy a korona lecsúszott a fejéről. Egy hónap múlva ugyanott Habsburg Ferdinándot koronázták meg. Később Perényi Péter koronaőr Szlavóniába menekítette. Szolimán szultán pedig a csata első évfordulóján Mohácsra hozatta a koronát, majd átadta János királynak. János halála után felesége, Izabella Erdélybe vitte, majd a gyulafehérvári egyezmény értelmében 1551-ben Ferdinánd embereinek adta át. Ettől kezdve Bécsben őrizték, de a koronázásokat Pozsonyban tartották.

A 17-18. században, majd a napóleoni háborúk során is többször vándorolt a korona. II. József, a kalapos király a bécsi kincstárban helyeztette el, majd amikor visszavonta rendeleteit, Budára szállították. A szabadságharc végén, 1849-ben Szegedre menekítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován ásatta el, a karddal, jogarral, országalmával és palásttal együtt. A Habsburgok emberei csak négy év múlva találták meg a ládát, amelyben az 1031-ből származó palást a nedvességtől megrongálódott. Ezt követően a kegytárgyakat Bécsbe, majd Budára vitték.
Forrás:
www.hirado.hu/tudomany-high-tech/minden-mas/cikk/2018/01/05/a-magyarok-szent-koronaja-amely-mindig-megkerult/

VÍZKERESZTI ÉRDEKES NÉPSZOKÁSOK! A MAI NAGYON KÜLÖNLEGES NAP AZ ŐSI MAGYAR SZOKÁSOK KÖZÜL.

Vízkereszt van.
Nálunk karácsonyfabontás, máshol viszont csak most kapják meg ajándékaikat a gyerekek.
A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja.

Vízkereszt napján régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B.

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
A magyar hagyomány szerint a karácsonyfát vízkeresztkor bontják le.