Szponzorált linkek:

Vénlánycsúfolás, zsírban sült fánk, kocsonya! Így telt régen a farsang! Nagyon érdekes szokást elevenít fel a néprajzkutató >>>>

Hirdetés:

Vénlánycsúfolással múlatták az időt a régi farsangokon

A pogány gyökerű farsangi ünnepkör mindig is a jókedvről és a mulatságokról szólt. A hagyományosan ez idő tájt fogyasztott ételek a gazdagságot és a bőséget szimbolizálják.

A farsang időtartama minden évben változik, hiszen január 6-tól, vízkereszttől a nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart, így alapvetően a húsvét időpontja határozza meg a tavaszváró ünnepi időszak hosszát. Idén a megszokottnál rövidebb ideig, február 13-ig fog tartani. A két egyházi ünnep közé ékelődő farsang ugyanakkor nem keresztény gyökerű – mondta el Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató a Híradó.hunak.

Fájl:Kibédi Farsang.jpg

Fotó : közkincs

Forrás : hu.wikipedia.org

Kibédi farsangon készült

Szerző : ismeretlen

Ebben az időszakban elsősorban a gazdagságra, a bőségre utaló szimbólumok jelennek meg, hangsúlyozta a szakértő. A tipikusan farsangkor fogyasztott tápláló ételek, a zsírban sült fánk vagy éppen a kocsonya is jelképes ebből a szempontból a néprajzkutató szerint. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a pogány időkből származó ünnepet az egyház korábban az „ördögök ünnepeként” tartotta számon, az ilyenkor tapasztalt kilengések miatt, ugyanakkor a vallási elöljárók hagyományosan megengedőek voltak farsang idején.

Maga a farsang szavunk a német varschang szóból ered – emelte ki a szakértő. Hozzátette, a magyar népszokások nagy hasonlóságot mutatnak a környező országok hagyományaival, nálunk ugyanakkor elsősorban a tavaszváró időszak utolsó három napja, vagy másként a „farsang farka” a legfontosabb. Egész országszerte gyakori volt, hogy maskarába öltözött csoportok járták a településeket. A sokác nemzetiség által meghonosított mohácsi busójáráshoz hasonló felvonulások azonban nem volt általánosak.

Busójárás Mohácson

A magyar nemzetiségű területeken nem fából, hanem papírból vagy bőrből készítettek maszkokat, de gyakran csak bekormozták az arcukat – mutatott rá az alapvető különbségekre a néprajzkutató. Elsősorban állatnak (lónak, medvének, gólyának) öltöztek be, vagy valamely mesterséget gúnyoltak ki, imitálva annak képviselőit. A medvejelmezhez kifordított bundát vagy szalmát, a gólya jelmezhez pedig csak egy fehér lepedőt és általában fából készült csattogtatható csőrt használtak. Ettől különösen féltek a lányok, mert a babona szerint aki egy ilyen gólyával kapcsolatba kerül, az könnyen „megeshet” – ismertette a hiedelmet a szakértő.

Hirdetés:

A néprajzkutató fontosnak tartotta leszögezni, hogy meglátása szerint a manapság a tv-ben látott figuráknak beöltöző gyerekek motivációja mögött ugyanaz áll, mint régi emberekében, hiszen ők is a saját világukból merítettek ihletet.

A farsang a tavaszvárás mellett a lakodalmak időszaka is volt – emelte ki Tátrai Zsuzsanna. A legtöbb házasság ekkor köttetett, hiszen a megelőző adventi időszakban és a böjt idején az ünnep miatt nem tartottak esküvőket, a jó idő beköszöntével pedig a földeken való munka kötötte le az embereket. A lakodalom annyira megszokott volt ebben az időszakban, hogy amelyik településen mégsem tartottak valami oknál fogva, ott állakodalmat ültek, aminek az apropóját jobbára vicces magyarázatokkal indokoltak meg – mondta a néprajzkutató.

Farsangi mulatságok országszerte és a határon túl

A lakodalmas időszakhoz kötődik egy manapság már igencsak durvának tűnő szokás is, a vénlánycsúfolás is. Akkoriban a 18 évesnél idősebb lányok már korosnak számítottak, így aki nem kelt el a megszokott ideig, az a közösség céltáblájává vált.

Farsang a nagyvárosban

A tematikus városnéző sétákat szervező Imagine Budapest összeállítása alapján a farsanghoz kapcsolódó bálok a 18. század második felében jelentek meg először Budapesten. 1770-től udvari bálok és nyilvános farsangi bálok kerültek meghirdetésre, ekkor még mindenféle szabályozás nélkül. Rövid időn belül azonban keretek közé szorították a mulatozást. A kijelölt helyszínek mellett azt is megkötötték, hogy nem szabad jelmezben utcára menni, és tilos ijesztő és ízléstelen vagy papírból készült maskarát viselni.

Ez azonban nem csorbította a pesti-budai bálozók lelkesedését, akik előszeretettel tették tiszteletüket Budán a Fehér Keresztben és a várbeli Országházban, Pesten a Hét Választóban, a Két Lámpásban és az Angol Királynő fogadóban, ezek voltak a legnépszerűbb mulatóhelyek akkoriban. A Pesti Vigadó elődje, a híres Redout megnyitója is farsangra esett. Egy korabeli lap munkatársa így tudósított az eseményről: „Álarczások számosan jöttek, szépek, rútak, világiak, szerzetesek, vígak, szótalanok, spanyol, törökök, németek; svájczi hölgyek, halászlányok stb., magyar férjfiut nem láttam álarczásat (…) két nőcske mutatkozott bánáti magyar öltözetben arczát elálozva. És kivált ezért vala magyar a bál.”

Krúdy Gyulának száz évvel későbbi visszaemlékezése alapján, 1933 farsangján „az uccák éjfél után is hangosak és népesek voltak: a mai nők éppen úgy tudnak a bál után nevetni, mint akár a háború előttiek: a fiatalemberek hangjaiban is meghallhatjuk régi kedvünket, ha jól figyelmezünk. (…) Meg kell adni ennek a boldogtalan hírű városnak, hogy a ceremóniák betartását még mindig elsőrangú kötelességének tartja.”Forrás

WRITER

Hirdetés: