Szponzorált linkek:

Így lett a miénk ez a csodálatos, megannyi kinccsel büszkélkedő vidék – Álmos, Árpád és a magyarok honfoglalása!

Hirdetés:

Így nyertünk szép hazát – Álmos, Árpád és a honfoglalás

Egy hatalmas jelentőségű dinasztia, az Árpád ház lépett a színre , amikor a  magyarok Etelközbe költöztek, 850 körül. Ettől kezdve ez a család nem kevesebb, mint négy és fél évszázadon át állt az ország élén, és számos híres uralkodót adott az egész magyarságnak. Álmos vezér volt s  dinasztia megalapítója, aki  820 táján született még Levédiában. Születését a legendák szerint természetfölötti esemény vezette be. Béla király jegyzője, Anonymus leírása alapján: Emesét, a  a megszületendő uralkodó anyját, álmában egy turul képében megjelenő égi lény ejtette teherbe.

Fotó : Közkincs

Forrás : wikipedia.org

Szerző : Johann Gustav Droysen – Allgemeiner Historischer Handatlas

Nem egyedülálló a  későbbi Árpád-ház származástörténete körüli misztikum, ugyanis már  az ókortól kezdődően a kortársak vagy éppenséggel az utókor  nagyon sok nagy jelentőségű uralkodócsaládról állították, hogy különböző felmenőik ugyancsak  „természetfeletti lényekkel” való közösség  útján lettek kölönleges erők birtokosai.

Például a későbbi legendák szerint három ilyen „égi beavatkozás” is történt a Rómát, a negyedik nagy világbirodalmat  megalapító Romulus családjában:

  1.  Aeneas, a család nagy hírű tagja,  a  dardán király és Vénusz istennő nászából született.
  2. Rhea Sylvia az  ő női leszármazottja volt, akinek két fiút nemzett  Mars hadisten: Romulust és Remust, és
  3. akiket egy nőstényfarkas képében megjelenő csodás lény szoptatott és nevelt fel (a totemős)  egészen csecsemőkoruktól.

Ha hitelt adunk  a legendáknak,  akkor az Árpád-háznál, nem  Álmos esete az első „természetfölötti beavatkozás”, mert az ősapjuk, Magor születése sem volt természetes esemény, mert  az ő anyját, Enéht, például  nőstényszarvas formájában megjelent totemősként tisztelték az akkoriak.

Az viszont biztos,  hogy Álmos  már a magyarok Etelközbe költözésekor az egyik  törzs vezére volt, 850 tájékán  Azt,  a mai napig sem sikerült kideríteni, hogy melyiké a hét közül. Ekkor választotta álmost a törzsszövetség, kazár jóváhagyással első fejedelmévé. Leszármazottai pedig  egészen 1301-ig uralkodtak Magyarországon.  Sikeresnek mondhatóak Álmos uralmának az első évtizedei, ugyanis  a magyarság fokozatosan megerősödött katonailag és politikailag egyaránt ebben az időszakban. Az is híven mutatja a  magyar haderő ütőképességét , hogy 862-től már  megkezdődtek a nyugatra irányuló zsákmányszerző és felderítő katonai akciók, és a kalandozások,  és a a 880-as évekre teljesen sikerült felszámolni azt a kazár fennhatóságot, amely az Álmos hatalomra kerülésekor még tényleges jelen volt..

Álmos,  a szakrális főfejedelem, a kündü pozícióját töltötte be a kettős fejedelemség politikai berendezkedésében. Ennek megfelelően pedig  a fő feladata volt képviselni népét  az égiek felé. Sajnos a 890-es évek első felének jelentős katonai sikerei után váratlanul nagy csapások és veszteségek érték a magyarokat895 körül. Ezek közül a legsúlyosabb a bolgárokkal szövetséges besenyők nagy erejű támadása volt, és elvesztették a megfelelő katonai fedezet nélkül hagyott hatalmas etelközi magyar szállásterületet.

Álmos pályafutásának tragikus befejeződéséhez szintén a súlyos kudarcok vezettek. Anonymus írása szerint,  az új hazába, Álmos csak éppen beléphetett, de átadta a főhatalmat fiának, Árpádnak Ungváron. Egy későbbi krónika szerint:  „Álmost Erdélyországban megölték, mindenesetre nem mehetett be Pannóniába.”

A sztyeppei ősi szokás szerint ha a népet valamilyen  súlyos katasztrófa sújtotta, ezért bizony  a szakrális főfejedelemnek kellett fizetnie életével, még akkor is megölték  alattvalói a főfejedelmet, ha  már 40 éve uralkodott, hiába volt annyi időn keresztül jó vezérük.. Álmos esetében pedig egyszerre érvényesült ez  a két kritérium. Egyrészt a 895-től bekövetkező kudarcok, nagyjából 895-ben töltötte be  uralkodásának 40. esztendejét. A kivégzése ezért következhetett be, a feltételezések szerint  a nép érdekét szolgálta rituális áldozatként.

A honfoglalás előzményei

Több nagyon fontos esemény, eseménysorozat  készítette elő tulajdonképpen a honfoglalást.. 862-től a Kárpát-medence politikai, katonai, gazdasági viszonyainak megismerését tették lehetővé a fent  az említett kalandozó hadjáratok.  A vérszerződés pedig a törzsek szövetségének szorosabbra vonását szolgálta, míg egységes irányítás megerősítését a, törzsszövetség élére megválasztott Árpád fejedelem pajzsra emelése, ezek erősítették  a törzsszövetség hatékonyabb működését, és az  akcióképességét.

Visszanézve, két nemzetközi eseménysorozat vezette be a Kárpát-medence birtokbavételét. A sztyeppén játszódott az egyik, 893-ban az Aral-tó vidékéről indult ki , amikor támadást indított az itteni türk népek ellen, a muszlim Iszmail ibn Ahmad horaszáni emír. Az arab támadás miatt  nyugatabbra költöztek, és rázúdultak a besenyők szállásterületeire, a térségben lakó úzok, ezalatt pedig a tőlük délre fekvő Kazár Birodalommal is harcban álltak a besenyők. Így szorult helyzetbe  kerültek a besenyők., akiknek egyetlen menekülési lehetőségnek,   a tőlük nyugatra lévő magyarok etelközi szállásterületének megszerzése kínálkozott. Ez viszont nem  volt kivitelezhető a hatalmas  etelközi magyar haderő miatt. Végül az hozta meg  a lehetőséget a besenyő tervek végrehajtására, hogy a  Balkánon  zajlott a bolgár–bizánci háború, és a magyarok pedig  nyugatra indítottak  nagyszabású kalandozásokat.

Háború tört ki VI. Bölcs Leó bizánci császár és Simeon bolgár cár között 894-ben és látva a  kezdeti bolgár sikereket,  Bölcs Leó követeket küldött  Árpád vezérhez, Álmos kündü fiához és annak vezértársához. A tárgyalások után  bizánci–magyar szövetséget hoztak létre, ennek  értelmében a bolgárokat  a magyarok északról fogják megtámadni, akik ekkor  már javában harcoltak a Balkán déli részén a bizánciak ellen. Az egyezségnek megfelelően a magyar haderő behatolt  Bulgáriába, 895-ben, és ott   sorozatos győzelmeket aratott. Az egyik ütközet után  még maga Simeon cár is alig  tudott bemenekülni a Duna menti Szilisztra falai mögé. A  magyarok  természetesen megkapták járandóságukat Leó császártól, és elindultak haza a győztes hadjárat után.  De történt, hogy ezalatt a besenyőkkel kötött szövetséget a bolgár cár, a magyarok háta mögött. Ezzel  pedig másris összekapcsolódott  a balkáni fejleményekkel, a honfoglalás előzményeit jelentő sztyeppei eseménysor. A bolgárokkal szövetséges besenyők  ekkor lerohanták a kevés számú fegyveressel védett etelközi magyar szállásterületet, mert ekkor  éppen nem tartózkodott a területen a magyar hadsereg jelentős része, mert 894-ben és 895-ben  a fősereg sikeres nyugati hadjáratokat folytatott Árpád vezetésével, ezalatt pedig a kisebb sereg a bulgáriai harcokból vonult hazafelé, de akkor még , csak Havasalföldön, a mai Románia déli területein jártak.

A  roppant nagy erejű besenyő támadás az állatállományban okozta a legnagyobb veszteséget, de magyar részről az bizonyos, hogy az emberveszteség sem lehetett elhanyagolható.

A kutatók között azóta is folyik a vita a veszteségek méretéről,  viszont amellett szól két  nagyon fontos érv, hogy a nők és a gyermekek nagy  része túlélte a besenyők támadását, és az életüket  ők is az új hazában folytatták.   Egyfelől a későbbi évtizedek során nem asszimilálódtak a  Kárpát-medencében,  a bevonuló magyar harcosok és utódaik, a helyben talált lakossághoz,  és nem szlávosodtak el, ami abban az esetben, ha a honfoglaláskor csak kevés asszonnyal és gyerekkel érkeznek, elkerülhetetlen lett volna. Ugyanezt bizonyítják  a feltárt honfoglalás kori sírok is.

Hirdetés:

A jellegzetes magyar mellékletekkel eltemetett férfiak mellett a temetőkben,  nem az eltérő antropológiai jellemzőkkel rendelkező helyi lakosságból származó nők sírjait tárták fel, hanem a magyar férfiakhoz hasonló antropológiai jegyekkel bíró,  és jellegzetes  magyar viseletben eltemetett nők sírjait találták meg.  Éppen ezért nem szabad eltúlozni a besenyő támadás negatív hatásait, sem a magyarság létszámára, sem a magyarok katonai erejére vonatkozóan. Ezt igazolja az is, hogy a besenyő támadás után következő öt év során sikerült elfoglalniuk  az egész Kárpát-medencét. Kiszorítottak erről a területről  három birodalmat, és legyőzték azoknak  az ide küldött haderejét. Kizárólag egy erős, ütőképes hadsereggel rendelkező népesség lehetett képes erre.

A honfoglalás menete

Történelmünk egyik legnagyobb jelentőségű eseménye a honfoglalás, mégis nagyon sok vonatkozásban a mai napig nem rendelkezünk kellő ismeretekkel a történésekkel kapcsolatban. Például nem ismerjük a honszerzés kezdetének pontos idejét, mint ahogy azt sem, , hogy milyen útvonalakon, és milyen létszámú honfoglaló sereg  lépte át a Kárpátok hegyláncát. Az sem ismert, hogy a Kárpát-medence megszállása milyen ütemben történt..

A különböző becslések szerint olyan száz-kétszázezer honfoglaló érkezett  az új hazájába. Annak ellenére, hogy  az erdélyi hágók közelebb vannak Etelközhöz, mégis a honfoglalok legnagyobb része  a Vereckei-hágón keresztül jött,  mert a mai napig ez számít a Kárpátokon átvezető leginkább járható útvonalnak.

Érdemes  azt is megvizsgálni, hogy a honfoglaláskor például milyen volt a Kárpát-medence. Az biztos, hogy akkor  három birodalom osztozott a területén. A Keleti Frank Birodalom fennhatósága alá tartozott a Dunántúl. A Nagymorva Birodalom uralta  a Felvidék nyugati részét, a Garam folyótól nyugatra és a Dunától északra, a Bolgár Birodalom megszállása alatt voltak a sóban és aranyban gazdag dél-erdélyi területek. A magyarok az első ütemben tulajdonképpen majdnem ellenállás nélkül tudták megszállni a Kárpát-medence keleti területeit a Tiszáig, de feltételezhető, hogy egész  a Duna vonaláig.

A magyarok számára kedvező erőviszonyok miatt valószínűsíthető, hogy  gyorsan sikerült kiszorítani Dél-Erdélyből a bolgárokat. Az is elősegítette a  morvák uralmának felszámolását, hogy a  fejedelmük, I. Szvatopluk éppen a honfoglalás előestéjén halt meg,  894-ben, így a fiai és örökösei II. Mojmir és II. Szvatopluk között testvérháború tört ki 898-ban.

A keleti frankok bizonyultak a legerősebb ellenfélnek azon belül is a bajorok. A hatalmuk alá tartozó Dunántúl megszerzésének útját az egyengette, hogy Arnulf keleti frank uralkodónak szüksége volt a magyarok katonai támogatására  az Itália feletti hatalomért és a császári címért I. Berengár itáliai királlyal folytatott küzdelmében. Évtizedeken át a magyaroknak az is nagyban segítette az  európai hadjáratait, hogy  szinte folyamatosak  voltak  a különböző tartományurak egymás elleni háborúi. Arnulf jelentős zsoldért felfogadta a magyarok négy-ötezer főre becsülhető seregét, amely eljutott  egészen Észak-Itália területére, Lombardiába az Adriai-tenger melletti Aquileián át. Itt az uralkodói központig, Paviáig mentek előre, ahol  viszont már gyülekezett Berengár király többszörös túlerőben lévő, közel tizenötezer fős serege. Mikor ezt meglátták a magyarok, akkor bevetették a sztyeppén gyakorolt cselüket,  azaz látványos visszavonulásba kezdtek,  így maguk után vonták  az üldözők seregét, hogy aztán  váratlan ellentámadásba menjenek át a megfelelő helyen. A veronai mezőkig vonultak vissza először, ahol az első összecsapásra  került sor, a magyar sereg utóvédje és Berengár csapatainak elővédje között. Az volt a fő célja ezeknek a  harcoknak, hogy lassítsa az üldözők előrenyomulását,  így időt tudtak  biztosítani a magyar főerőknek arra, hogy előkészüljenek a nagy erejű ellentámadásra a Brenta folyónál. A magyar utóvéd színlelt megfutamodást alkalmazott a  veronai összecsapás után és így  magával  csalogatta az itáliai sereget egészen a Brentáig.  Eközben a folyó innenső partján táboroztak le Berengár csapatai, a magyarok  pedig a folyó hídján átkelve,  folyó túlpartján. A magyarok bevetették a jól bevált sztyeppei taktikát, amivel ötszáz éve, a Dnyeszter folyónál a nyugati gótokat , 376-ban a hunok is legyőzték. Szintén ugyanezzel a taktikával 1241-ben, a tatárjáráskor Batu kán diadalt aratott IV. Béla hadseregén,  a Sajó melletti Muhinál. Az volt a lényege a taktikánál, hogy a döntő ütközetet  olyan gyors folyású és viszonylag szélesebb folyónál kell megvívni, amelyről az ellenfél nem is  gondolja, hogy nagyobb lovas sereg át tud kelni rajta, híd vagy komp nélkül, mert valóban az ő lovaikkal és felszerelésükkel  nem is lehetett volna végrehajtani egy ilyen bravúrtt. A gyanútlan  itáliai sereg már pihenésre készült, étkezéshez látott, a Brentánál, ezalatt pedig  a magyarok csapatai észrevétlenül átúsztattak a folyón, és Berengár táborát óriási nyílzáporral árasztották el. A magyarok nyilai „sok olasznak torkára forrasztották a falatot”, írták erről  a krónikások. Ezután  heves csatakiáltások közepette lerohanták a bekerített tábort és így megtudták semmisíteni a meglepetés erejével, az itáliai sereg döntő részét. Észak-Itália módszeres kifosztása következett a  899. szeptember 24-én aratott hatalmas  győzelem után. először Ekkor hangzott fel  először az úgynevezett modenai imádság , ma is ismert, híressé vált mondata: „A magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket.” A magyar sereg hatalmas zsákmánnyal megrakottan  egy esztendei itáliai tartózkodás  elindult haza. Arnulf keleti frank uralkodó 899. decemberében bekövetkezett haláláról értesült,  és most végre elérkezettnek látta az időt a magyar vezetés arra, hogy megszerezzék a keleti frankok által uralt Dunántúlt. Így  a sereg,  Itáliából hazatérőben elfoglalta a területet, 900 nyarán.

A pozsonyi csata

Ekkorra már sikerült  kiszorítani a morvákat  a Felvidék nyugati részéről. 905-ben pedig a Kárpátokon átkelve a magyarok megdöntötték magát  a Nagymorva Birodalmat is és így nyílt lehetőség arra, hogy felemelkedjenek az addig morva fennhatóság alatt lévő csehek fölemelkedjenek, majd miután az uralmuk alá hajtották a   morvákat , megteremtsék a cseh államot század végére

A bajorok nem akartak belenyugodni korábbi birtokuk elvesztésébe, miután a  Dunántúl magyar kézre került, ezért 904-ben határ menti tárgyalásra hívták Kurszán kündüt, akit kíséretével együtt megöltek a lakoma során. A bajorok  úgy gondolták, ha meggyilkolják a magyar szakrális főfejedelmet, akkor  a magyar törzsszövetség ugyanúgy részeire fog hullani, mint Attila halála után az egykori hun birodalom. De pontosan az ellenkezője történt annak, mint amire számítottak, mert  jelentősen megerősödött  a magyar fejedelmi hatalom. Magához ragadta a megölt Kurszánnak a kündü méltóságát is Árpád, az addigi másodfejedelem, a „gyula”, annak  a hatalmas kiterjedésű, központi fekvésű birtokaival együtt. Így egyesíteni tudta egy kézben a főhatalmat, és sikerült  jelentősen megszilárdítania  az ország irányítását.

Ezt követően katonai erővel kísérelték meg visszaszerezni elvesztett tartományukat,  az egykori Pannóniát, a keleti frankok,.  Magyarország ellen küldtek egy óriási hadsereget 907-ben. A  nevezetes pozsonyi csatában egyenesen katasztrofális vereséget szenvedtek, a magyarok bravúros hadmozdulatai eredményeként, így végleg magyar kézre került  a Dunántúl és lezárult a Kárpát-medence birtokba vétele is.

Árpád fejedelemnek  meghatározó szerepe volt a honfoglalás előkészítésében, irányításában, harcainak vezetésében. Személyéről közelebbről nem tudunk valami sokat,  de történelmünk legjelentősebb alakjai közé emelik a helyét,  az irányításával lezajlott nagy horderejű események.

Pozsonynál a frank haderő legyőzése megteremtette annak a  lehetőségét, hogy Közép-Európa vezető országává váljon Magyarország, a 900-as évek derekáig nyugatra és Bizánc ellen vezetett hadjáratok sorával biztosították ezt először, majd Géza fejedelem és I. István király idején  pedig  egy erős állam megteremtésével.

AdminCsilla

 

 

Hirdetés: